Szakmai és szurkolói szemmel is csodálatos mérkőzést játszott kadett fiú csapatunk az országos döntő utolsó felvonásán, az aranycsatán. A bajnoki címet elsősorban természetesen maguknak köszönhetik a srácok, ugyanakkor ebben az aranyéremben sok minden benne van: az összetartozást, az egy klubhoz kötődést jól jellemezte, hogy a leghangosabb szurkolók felnőtt csapatunk játékosai voltak!
A közelmúltban befejeződött felnőtt bajnoki döntő kapcsán nem csak a pályán zajló csatát, a pokoli nagy küzdelmet, és persze a felemelő győzelmet emlegetjük fel szinte naponta, hanem azt a fantasztikus hangulatot is, amit a szurkolók teremtettek az NKA Arénában, valamint ellenfelünk otthonában. A sikerért szorítók között ott voltak az első sorokban akadémiánk játékosai, fiatalabbak és kicsit idősebbek – egyvalami közös volt bennük: pokoli hangosak és lelkesek voltak!
Nos, a vasárnap véget ért kadett országos döntőn a saját bőrükön tapasztalhatták meg Lukácsi Gáborék, milyen az, amikor akkora energiát kapnak a lelátóról, ami szinte repíti őket előre a pályán. Immár sokadjára volt olyan hangulat a csarnokunkban, amitől libabőrös lesz az ember, a csapatunknak szorítók között pedig ott voltak az első sorban felnőtt együttesünk játékosai, például Meleg Gergő, Kollár Bence és Herger Salamon. Lerítt róluk, hogy együtt dobban a szívük a pályán lévőkkel, s ha tehetnék, bizony bemennének, hogy a palánkok alatt segítsenek a Sopron elleni döntőben.
– Ha az időm engedi, mindig kimegyek a többi csapat meccsére! – mondta Meleg Gergő. – Úgy érzem, az akadémiánk olyan, mint egy nagy család: itt mindenki szurkol a másiknak, mindenki örül a másik sikerének. Látszik, hogy a fiatalabbak örülnek annak, ha mi is ott vagyunk a lelátón, és ha ezzel plusz motivációt tudunk adni nekik, már megérte! Remek, nagyon tehetséges srácok és lányok alkotják a csapatainkat, mindig nagyon szívesen szurkolok nekik.
Herger Salának van egy speciális motivációja is…
– Alapból is szeretek meccsre járni és szurkolni, ha pedig saját csapatról van szó, akkor még inkább! Tavaly is kint voltunk a döntőn, akkor is ugyanígy szurkoltunk, szóval már-már hagyomány, hogy ha a fiatalabbak játszanak, mi segítünk nekik a lelátóról. Nem mellesleg: ilyenkor nyugodtan foglalkozhatunk a bírókkal, nem kerülünk bajba miatta – tette hozzá mosolyogva.
A felnőtt döntőn Kollár Bence mindkét oldalon jelen volt: négy meccsen át a pályán harcolt, az ötödiken viszont a lelátón adott bele mindent. Ugyanígy tett most vasárnap a kadett fiúk döntőjén.
– Én nagyon jóban vagyok a srácokkal, ezért nem is volt kérdés, hogy kimegyek-e nekik szurkolni. Ráadásul ők folyamatosan jönnek a mi meccseinkre, a maximumot hozzák a lelátón, úgyhogy ezt illik viszonoznunk a fiatalabb generáció számára! És abban is biztos vagyok, hogy nagyon motiváló számukra, hogy a felnőtt csapat tagjai is szurkolnak nekik.
Most, a szezon végéhez érve nyugodtan kijelenthetjük, nem csak a pályán voltunk nagyon sikeresek – gondolhatunk itt a felnőtt férfiak, a kadett és serdülő fiúk aranyérmére, a kadett lányok ezüstjére, a junior lányok és fiúk bronzára –, hanem a lelátón is: büszkék lehetünk arra az egységet, összetartozást sugárzó szurkolásra, amit a mérkőzéseken produkáltak játékosaink, edzőink! Így épül akadémiánkon a kosárlabdakultúra!
Egyek vagyunk, lányok, fiúk! Hajrá, NKA Pécs!
