Nincs olyan játékosunk, edzőnk, vezetőnk az Akadémián, aki ne ismerné. Nem mellesleg: mindenki tudja, hogy szinte bármit lehet kérni tőle, készséges, nem ismer lehetetlent – mindamellett természetesen, hogy épségben és időben oda szállítja csapatainkat, ahova kell. Tóth Péter lassan három éve sofőrködik nálunk, s talán kevesen tudják, de a kosárlabdával nem itt ismerkedett össze…
Ahogy egy sofőrtől illik, naná, hogy az interjú helyszíneként a Mercedes buszunkat jelöli meg. Miután egyszer-kétszer már ültem a járművön, nem lepődtem meg azon, hogy rögtön friss kávéval kínált, aztán lehuppantunk az egyik asztalhoz. Rögtön megjegyeztem, érezhető, hogy nem csak a kormány tekerésében merül ki a tudása, zárul a feladatköre.
– Ez ennél valóban sokkal többről szól, ez egy összetettebb feladat – kezdett bele 34 éves sofőrünk, Tóth Péter, akinek Huan a beceneve, s kérdésemre elárulta, ezt Don Juanról kapta. Amikor kicsit értetlenkedve csóváltam a fejem, jót mosolygott… – Nem csak vezetünk, és elvisszük biztonságban a megadott időpontra és helyszínre a csapatainkat, hanem vigyázunk a járművek technikai állapotára és tisztaságára, továbbá ha kell, átvesszük a rendelt ételeket, induláskor bepakoljuk a vizet. Sok mindenre kell figyelni, de ez abszolút nem baj, megszoktam már.
Miután Péter a szakmáját tekintve autószerelő, ilyen szemmel is néz a járművekre, amiből természetesen csakis jól jöhetünk ki. A vezetést illetően nem kevés tapasztalattal bír, tíz évig kamionozott, egy évig buszozott, mielőtt korábbi kollégánk, Ulrich Tibor ajánlására Akadémiánkra nem került.
– Azt kell mondjam, nagyon jó helyre csöppentem! Szeretek itt dolgozni, mert egy igazi család vesz körül. Úgy érzem, mindenkivel jól kijövök, köztük a gyerekekkel is, akikkel igyekszem megtalálni a közös hangot.
Nem árulunk el nagy titkot: Pétert kedvelik a játékosaink, edzőink, szeretnek vele utazni. És nem csak azért, mert például a Mercedes nagybusz esetében tényleg egy kiváló felszereltséggel bíró járművet használhatnak (a sofőr kifejezésével: „fullos ez a busz”), ami minden igényt kielégít, van benne konyha, toalett, hálófülke (mondjuk ezt nem mindenki tudja), két hűtő, kávéfőző, asztalokat szereltettek be, a lábtávolság pedig 90 centi, ami kosarasok esetében nem mellékes. Az sem mindegy, hogy Tóth Péter számára nem volt ismeretlen a sportág, amikor hozzánk került, nem kellett neki elmagyarázni, mi is az a tripla, és hogy a lepattanó az nem a helyéről leugró anyacsavar.
– Általános iskolás koromban rendszeresen jártam a MiZo meccseire, úgyhogy amikor az Akadémiára jöttem, pontosan tudtam, ki is az a Rátgéber László! Hozzáteszem, a szalántai suliban még kosaraztam is, szóval tényleg nem kell bemutatni a sportágat, nagyon szeretem. Épp ezért, amikor csak tehetem, megnézem a meccseinket: a felnőtt csapataink hazai mérkőzésein rendre itt vagyok, és persze ha viszek valahova egy együttest, azt is meg szoktam nézni a pályán. Sajnos a férfiak tavalyi feljutásáról lemaradtam, mert ha jól emlékszem, éppen Szegeden voltam, de nagy élmény volt, amikor az U20-as fiúk Körmenden bajnokok lettek, vagy amikor a lányok megnyerték Budapesten a Hepp Kupát. Szóval amellett, hogy 2021 nyarán sofőrnek jöttem az Akadémiára, ezzel egyidőben egy szurkoló is érkezett ebbe a családba!
Halkan jegyezzük meg, egy kiváló autószerelőt is nyertünk vele, akire ebben is bátran számíthatunk. Úgyhogy: örülünk, hogy egy kosárlabdaszerető és -értő sofőrrel lett népesebb az akadémiai család!
