Az 1997/1998-as szezon örökké különleges marad. Nem, nem azért, mert bajnoki címet nyert és kupagyőztes lett a pécsi női kosárlabdacsapata, hanem azért, amilyen körülmények között mindezt elérte! A szezonkezdet előtt egyetlen nappal, 1997. szeptember 12-én jött a megdöbbentő hír: közlekedési balesetben elhunyt Horváth Juci…
Innen nem lehet felállni.
Fel lehetett, s az a gyönyörű ebben a szezonban (amely a pécsiek számára a tragédia miatt némi csúszással kezdődött – a Sopron elleni meccset elhalasztották, a DKSK elleni hazai mérkőzésre pedig 4500-an látogattak ki), hogy mindent, amit a kiváló irányító, az örökös csapatkapitány szeretett volna, elérte a csapat – vele együtt, mert biztosak lehetünk benne, hogy a sikerekben az Ő keze is benne volt! A PVSK-Dália-Dalmand Rt. előbb a Magyar Kupát hódította el, majd a bajnokságban a döntőbe verekedte magát, ahol a nagy rivális GYSEV-Ringával találkozott. A finálét pedig úgy kezdték Rátgéber László tanítványai, ahogy kell: az első meccsen elvették a soproniak pályaelőnyét. A folytatásban a pécsi lányok megnyerték a hazai mérkőzésüket, s bár a második idegenbeli csatát elbukták, a negyedik összecsapáson a saját kezükben volt a sorsuk.
„Leírhatatlan, csodálatos volt a hangulat a Lauber Dezső Sportcsarnokban. Még több néző volt, mint kedden, a női döntő második pécsi mérkőzésén, pedig akkor azt hittük, hogy többen már nem férnek be. Befértek. A 7000 szurkoló csúcsot jelent ebben a teremben.” – írta a Dunántúli Napló tudósítója, Horváth László a negyedik meccs kapcsán, amelyre pontosan 22 éve, 1998. április 11-én került sor. Ebben a miliőben pedig egész egyszerűen nem lehetett kikapni! Nem is kapott ki a PVSK-Dália-Dalmand Rt.: 85-78-ra legyőzte a soproniakat, ezzel 3-1-re megnyerte a párharcot, s megszerezte a pécsi női kosárlabda negyedik bajnoki címét.
Rátgéber László: – Horváth Judit az utolsó rádióinterjújában azt mondta, hogy kupagyőzelemmel és bajnokként szeretné befejezni pályafutását. Ezt a kívánságát most mi teljesítettük helyette is. Ez az aranyérem az övé és a családjáé. Remélem, valahol odafenn lélekben most Ő is velünk volt. Minden vágyam az volt, hogy bajnok és kupagyőztes csapat edzője legyek. Ez sikerült.
A háromszoros magyar bajnok, 67-szeres válogatott, Európa-bajnoki bronzérmes Horváth Judit 11-es számú mezét visszavonultatta a pécsi csapat. 2004-ben, az EuroLiga négyes döntője előtt felavatták a Lauber Dezső Sportcsarnok előtt Rigó István szobrászművész „Kosárlabdázó nő” című alkotását. Tiszteletére 2003-ban és 2004-ben kosárlabdatornát rendeztek, a Mizo Pécs 2010 pedig 2007-ben emlékérmet alapított, amelyet minden olyan bajnoka (játékosa, illetve szakembere) megkapott, aki legalább 500 (arany fokozat), 250 (ezüst fokozat) vagy 150 (bronz fokozat) hivatalos mérkőzésen szerepelt a csapatban. A Rátgéber Kosárlabda Akadémia csarnokában az egyik pálya az örökös pécsi csapatkapitány nevét viseli.
Az 1997/1998-as bajnoki döntő eredményei: GYSEV-Ringa–PVSK-Dália-Dalmand Rt. 58-71 (legjobb dobók: Balogh 21/3, Béres 16, ill. Zsolnay 20/6, Vilutyte 13, Balázs H. 13), PVSK-Dália-Dalmand Rt.–GYSEV-Ringa 70-64 (legjobb dobók: Vilutyte 18/6, Zsolnay 15, Pavlovics 12, Iványi 11, ill. Béres 18, Balogh 16), GYSEV-Ringa–PVSK-Dália-Dalmand Rt. 64-60 (legjobb dobók: Balogh 39/3, Kurtinaitiene 11, ill. Vilutyte 16, Pavlovics 12), PVSK-Dália-Dalmand Rt.–GYSEV-Ringa 85-78 (legjobb dobók: Donkó 18, Pavlovics 18, Vilutyte 16, ill. Balogh 29/6, Béres 14, Kurtinaitiene 14).
Fotók: Laufer László/Dunántúli Napló