Ákos!
Nem tudom ki írta ezt a forgatókönyvet, de nagyon méltatlanra sikeredett! Szólj neki, ha ott fent találkozol vele, hogy Neked még rengeteg dolgod lett volna idelent – közöttünk, Neked még nem kellett volna az égi csapatot erősítened! Nekem pedig nem kellene – ebben az évben már másodszor – könnybe lábadt szemmel ülnöm a számítógép előtt, hogy a megdöbbenés, a fájdalom és a megválaszolhatatlan miértek keresése által keltett mérhetetlen ürességből, értelmesnek látszó gondolatokat, mondatokat próbáljak előcsalogatni. Mert, a zagyvaságból most csak képek jönnek elő, kusza foszlányok, régmúlt jelenetek életünk közös pillanataiból.
Emlékszem, amikor fiatal tehetségként először jöttél be a felnőtt csapat öltözőjébe, ahol akkoriban természetes volt az újoncok ugratása, szívatása. Emlékszem, ahogy ezeket a fricskákat – ez sokaknak már akkor feltűnő volt - valami nagyon mélyről eredő bölcsességgel, nyugalommal viselted, mindig - mindenkire mosolyogva! Közben pedig szép lassan kivívtad magadnak a helyet a csapatban a legjobbak között. Akik látták, fel tudják idézni azt a kivételesen hosszú első lépést, amivel bárkit faképnél tudtál hagyni egy-egyezésnél, azokat a kivételes „rugókat” amivel a gyűrű feletti légtér urává váltál! Hogy, mégis miért nem lettél még jobb, még elismertebb játékos? Talán ehhez is csak pár centiméter, csak egy pici hiányzott, amit a nagy forgatókönyvíró akkor és most szombaton is megtagadott Tőled!
De, ami játékosként kimaradt az életedből – edzőként megadatott! Állhattál a csúcson, Lacival együtt és egyedül is, élvezhetted a sikerek ízét, a szurkolók, a játékosok és az egyszerű emberek szeretetét, megbecsülését! Barátod, tanítómestered – akivel egy időben többet voltatok együtt, mint a családotokkal - mindig hangoztatta: a másodedző legfontosabb feladata, hogy mielőbb megfúrja a főnőkét! Te, soha nem siettél! A már emlegetett bölcsességgel és türelemmel vártad ki az időt, hogy megmutasd – mire is vagy képes! A tények önmagukért beszélnek: valóban megmutattad! Tudást, erőt, nyugalmat sugároztál ezek pedig a sikeres edző legfontosabb tulajdonságai! Persze, láttalak néhányszor az öltöző folyosón gondokkal is küzdeni, de ilyenkor egymás szemébe néztünk és szavak nélkül is mindketten tudtuk, az, amit az edzésen megtanítottál, elvégeztettél - hozni fogja a megoldást!
Tavaly, az Akadémia Kosárgáláján még egymást fogtuk, miként a „régi szép” időkben. Én, akkor már tudtam – nekem az volt az utolsó pályára lépésem, de Neked még sok jó meccsed lehetett volna. Sok-sok tanítványod örülhetett volna, ha látja nemcsak beszélsz róla, tanítod, de meg is tudod csinálni! Persze, nemcsak nekik és nem csak ez fog hiányozni! Legfőképp Anikónak és a lányoknak nem. A hiányod állandósulását megélni – ez lesz a legnehezebb valamennyiünknek! Mert, ne hidd, hogy ezután lehet ugyanolyan egy bajai kosártábor Péter és Ákos nélkül, mint eddig volt! Ne hidd, hogy valaha is rá tudunk majd nézni egy tányér halászlére anélkül, hogy összeszorulna a torkunk! Ne hidd, hogy az-az űr, amit itt hagytál, hagytatok – valaha is betölthető lesz. Dolgozni fogunk – helyettetek is – mert így kívánja a lelkiismeretünk, ez azonban nem változtat a tényen: mindörökké hiányozni fogtok!
Isten Veled, Ákos! Játékostársad, edződ, kollegád, barátod:
Németh Károly
A női pécsi kosárlabda egyik legnagyobb személyiségét, a pécsi utánpótlás és a felnőtt csapat egyik sikeredzőjét gyászolja a pécsi közönség.
