Azt már korábban is bizonyította Akadémiánk csapata ebben az osztályban, hogy bár újonc, senkitől sem kell tartania, bárkivel felveszi a versenyt. Legyőztük oda-vissza a Salgótarjánt, két vállra fektettük a Vasast – ebből kiindulva a listavezető Nyíregyháza elleni siker sem tűnt elképzelhetetlennek. Persze mindenki tisztában volt vele, hogy kemény dió lesz, elvégre ellenfelünk komplett A-csoportos sorral tudott felállni, nem véletlen, hogy 17 bajnokijából 16-os megnyert, s mindössze egyet veszített el.
Most nagyon közel állt ahhoz, hogy meglegyen a második veresége!
Csapatunk ugyanis olyan teljesítményt nyújtott, közel negyven percen át, hogy nem igazán lehetett volna megmondani, melyik együttes a rutinos, minden hájjal megkent, és melyik a zöldfülű. Taktikusan, okosan, jó ritmusban játszottunk, ennek köszönhetően a mérkőzés elejétől eltekintve végig vezettünk. Nem is kevéssel: a második negyed vége előtt 48-30 is állt az eredményjelzőn, de az utolsó előtt is 65-50-re mi mentünk. Az NB I. A-csoportba jutásra legesélyesebb Nyíregyháza ellen volt 15 pontunk!
Tíz perc választott el tehát minket a bravúrtól. Ahogy teltek a percek, folyamatosan lopakodott előre ellenfelünk, de utolérni nem tudott minket, nagyon úgy tűnt, hogy meglesz a győzelem. Mindenki tűkön ült, kézzel fogható volt az izgalom. A fiúk az utolsó erőtartalékaikat is mozgósították, ám így is egyre több hibát vétettek. Mint az utolsó támadásnál: 87-84-es vezetésünknél másodpercek voltak már csak hátra, amikor támadhattak a vendégek. Üvöltött mindenki, hogy „fault, fault!”, s nyilván tudták a pályán a srácok is, hogy ennek kellene következnie, de valahogy senki sem ütött oda. Mokánszki pedig beleállt, és bevágta a triplát…
Hosszabbítás. Ekkor már érezni lehetett, hogy az érzelmileg és fizikálisan kifacsart csapatunk nem fog nyerni. Nem is sikerült, a bajnokesélyes 104-98-ra behúzta a meccset.
De semmi ok a kesergésre, erre a vereségre büszkék lehetnek a fiúk! És persze tanulhatnak belőle: ha egy icipicit több rutinjuk van, ők nyernek!
Ivica Mavrenski: – Gratulálok a Nyíregyházának a győzelemhez! Jó meccset játszottunk, majdnem negyven percen keresztül. Sajnos a rendes játékidő utolsó perceiben elfogyott az erőnk és a koncentrációnk is, a vendégek pedig egy szerencsés dobással kiegyenlítettek. Faultolni akartunk, de nem szabálytalankodott senki… Ez történt. Ezen az úton kell járnunk a folytatásban is, így kell játszanunk, de nem csak a legjobb csapatok ellen, hanem mindenki mással szemben is.
Siska János: – Gratulálok mindkét csapatnak, színvonalas, jó mérkőzést játszottak egymással! Az első félidőben nem találtuk a ritmust az agresszíven védekező és gyorsan támadó hazaiakkal szemben. A második félidő arról szólt, hogy egalizáljunk. A hosszabbításban aztán talán a több rutinunknak köszönhetően nyertük meg a meccset. Sok sikert kívánok a pécsi csapatnak!
Búslakodásra, a sebek nyalogatására nincs idő, dolgozni kell tovább, szombaton ugyanis újabb meccs vár a fiúkra, a TF-BP vendégei leszünk. Az sem lesz könnyebb!
NKA Pécs–Nyíregyháza 98-104 (22-18, 26-13, 17-19, 22-37, 11-17) – hosszabbítás után
Férfi NB I. B Piros csoport. NKA Pécs: Lados, Benke 5, Scherer 17/3, Kocsis 11, Karavdic 17/9. Csere: Váits 20/6, Gáspár M. 12, Rosic 9/6, Kollár 7/3. Vezetőedző: Ivica Mavrenski. Nyíregyháza: Ubilla 29/12, Bazsó 6/3, Kiss B., Mohácsi 16/6, Tóth G. 18. Csere: Bus 15/3, Mokánszki 15/6, Szobi 5/3, Czinger. Vezetőedző: Siska János.