Új, hosszú távú szerződést írtál alá a Rátgéber Akadémiával, 2017 végéig biztosan az Akadémia kötelékében dolgozol majd. Miért hosszabbítottál?
Úgy gondolom, mindkét fél elégedett: én is az Akadémiával, az Akadémia is velem. Szeretek itt dolgozni, úgy érzem, mintha ez lenne az otthonom. Elégedettek lehetünk az eredményekkel is, de a legfontosabb az, hogy olyan játékosok kerültek ki innen, akikből valóban játékos válhat.
Mely játékosokra vagy a legbüszkébb?
Nem csak én, az Akadémia is büszke lehet. Pongó Marci az egyik, aki Németországba szerződött a nyáron. Somogyfoki Péter sajnos komoly sérülést szenvedett a múlt szezonban, de belőle is NB I-es játékos válhat. Kucsora Csabának is nagyon jó képességei vannak, mentálisan is erős. De nem szeretnék több nevet mondani, mert nagyon fiatal játékosokról beszélünk, és még nagyon sokat kell dolgozniuk azért, hogy játékosokká válhassanak.
Szerinted mi a siker titka?
Hiszek az elvégzett minőségi munkában. Játékosaink nem csak csapatedzésekre járnak, hanem minden reggel fél 8-tól egyéni képzésen vesznek részt, emellett pedig napközben, a lyukas óráikban is lehetőségük van erősíteni vagy a dobógépet használni. Ezek a plusz edzéssel eltöltött órák vezethetnek a minőségi fejlődéshez, ugráshoz.
Várod már a Nemzeti Kosárlabda Akadémia felépülését?
Nagyon várom! Remélem, egy év múlva ilyenkor az interjút már az új épületben készítjük, az új irodában.
Mely pillanatokra emlékszel vissza a legszívesebben az elmúlt évekből?
Én álltam már mindkét oldalon, dolgoztam professzionális csapatoknál és az utánpótlásban is. Nagyon különbözik a kettő: mikor gyerekekkel, fiatalokkal dolgozol, szinte minden héten, minden hónapban látod, hogyan fejlődnek. Ha látod, hogyan nő fel valaki, és lesz belőle kosárlabdázó, megtelik a szíved boldogsággal. Nagyon élvezem ezt a munkát.
Hogyan tekintesz a következő szezonra?
Úgy gondolom, kemény szezon előtt állunk, talán nehezebb előtt, mint tavaly. A célunk az, hogy országosan a legjobb nyolc együttes közé kerüljünk. Jelen pillanatban számos problémával küzdünk, vannak sérült játékosaink, de remélem, ezek a dolgok megoldódnak, és egyre jobbak és jobbak leszünk. Az Akadémia megérdemli, hogy döntőbe jussunk.
Hogyan látod az Akadémia nemzetközi szereplését?
Valami új kezdődött, valami nagyon pozitív. Az Akadémia évről évre növekszik, és lép egyre feljebb. Ebben a szezonban nemzetközi porondra lépünk: a juniorokkal a Regionális Ligában játszunk Szabadka, Eszék, Tuzla és Újvidék ellen, a játékosaink a szerb, horvát és bosnyák fiatalokkal mérhetik össze tudásukat, láthatják, hol tartanak most hozzájuk képest. Ezekben az országokban a kosárlabda magasabb szintű, mint Magyarországon, van legalább egy euroligás csapatuk, a bosnyákok pedig idén nyáron megnyerték az U16-os Európa-bajnokságot. Ezért nagyon jó kihívás számunkra a regionális szereplés. Pillanatnyilag az Újvidékkel holtversenyben a tabella élén állunk a pécsi és az eszéki forduló után, négy mérkőzésünkből hármat sikerült megnyernünk. Nagyon várom a következő fordulót, amely december 20-án Tuzlában lesz.
A második nemzetközi színtér az EYBL. Itt az U20-as együttesünkkel szerepelünk. Nemrég érkeztünk haza Rigából, ahol az első fordulót játszottuk. Mind az öt találkozón vereséget szenvedtünk, de senki sem tudott nagy arányban győzni ellenünk, szoros mérkőzéseken maradtunk alul. Nagyon jó tapasztalatszerzés ez játékosaink számára, hiszen idősebb és fizikálisan erősebb csapatok ellen játszhatnak, mivel ebben a korban hatalmas különbség van a 16-17 éves és a 20 éves játékosok között, ők már szinte felnőttek. A tornát egyébként az a Luxemburg csapata nyerte, amely öt szerb, két macedón, egy szenegáli és egy amerikai játékossal állt ki, az edzőjük pedig szintén szerb volt. Ez a két nemzetközi versenysorozat nagy lépés az Akadémiának, a magyar bajnoksággal kiegészítve sokat segíthet a játékosainknak abban, hogy még gyorsabban fejlődjenek.
Zalay Zoltán: Ivica Mavrenszkit az én javaslatomra szerződtette a Rátgéber Akadémia, utólag azt látom, életem legjobb javaslata volt. Az Akadémia nagyon sokat profitál a jelenlétéből, munkájából, Ivica jó hírünket kelti Magyarországon és a határokon túl is. Szakmai felkészültsége, munkája és hozzáállása iránymutató minden edzőkollégánk számára, így kell az utánpótlás-neveléssel foglalkozni. Remélem, hogy sok év közös munka után büszkén nézhetünk arra a tablóra, melyen azok a játékosok lesznek, akiket közösen neveltünk fel, és adtunk a magyar kosárlabdázásnak.
Rátgéber László: Az a tény, hogy Ivica Mavrenszki legalább öt évet folyamatosan nálunk dolgozik, Akadémiánk komolyságát mutatja. Hiszek abban, hogy a folyamatosság és a következetesség meghozza az eredményét, akárcsak az NCAA-ban. Nem vándormadarak viszik előre a kosárlabdát, ahogy én sem voltam vándormadár, sikereimet a következetesen felépített hosszú távú munkának köszönhettem, ugyanebben a szellemben próbálom vezetni az Akadémiát is a sikerek felé. Számomra a legfelemelőbb érzés az, ha az immár negyedik akadémiás szezonjukat elkezdő játékosokat – mint például Kucsora Csaba és Bíró Levente – látom játszani, és láthatom azt, mennyit fejlődtek ennyi idő alatt. Ebben egészen biztosan közrejátszik az, hogy ezalatt az idő alatt egy kéz és egy program alatt dolgozhattak. Zalay Zoltánnal és Ivica Mavrenszkivel, valamint a tehetséges fiatal edzőinkkel azért dolgozunk, hogy fiú vonalon is nagyon magas szintet képviseljen a munkánk. Jövő szeptemberben pedig, mikor az új edzőcsarnok és a hatvanfős kollégium kinyitja a kapuit, rendelkezésünkre áll majd egy több mint ideális, európai szintű infrastruktúra, amelyet európai szintű szakmai munkával töltünk meg. Ennek a munkának az egyik záloga hosszú távon is Ivica Mavrenszki. Remélem, ezen feltételek mellett még a jelenleginél is több tehetséges és jó adottságú fiatallal dolgozhatunk majd a jövőben.
Ivica Mavrenszki 2012 óta dolgozik a Rátgéber Akadémia fiú vonalán vezetőedzőként, a kiváló szakember nyáron 2017-ig meghosszabbította kontraktusát. Interjú.
