Akadémiánk növendéke, a WNBA-s Minnesota Lynx és az euroligás Famila Schio játékosa, Juhász Dorka rövid időre végre haza tudott ugrani a családjához, s ha már itt volt, természetesen bejött hozzánk is. Ezt pedig annak rendje és módja szerint megünnepeltük: felhúztuk a mezét a csarnokunkban, jelezve, hogy újabb olyan kosárlabdázót neveltünk ki, aki a felnőtt válogatottban is helyet kapott.
Amikor itthon van, Dorka sosem hagyja ki a Nemzeti Kosárlabda Akadémiát, meglátogat minket. Ilyenkor edzeni is szokott, hogy ne essen ki teljesen a ritmusból. Ezúttal nem edzett, hanem édesapjával, Juhász Zsolttal, továbbá Akadémiánk szakmai igazgatóhelyettesével, Éles Péterrel együtt végigélvezte azt a pillanatot, hogy a válogatott mezével ellátott zászlót felhúzzuk az arénában, jelezve, hogy újabb olyan kosárlabdázót neveltünk ki, aki a felnőtt nemzeti csapatban is helyet kapott. Immár négyen vannak: Juhász Dorka, Kiss Virág, Wentzel Nóra, Pongó Marcell.
– Emlékszem, amikor az utóbbi években hazajöttem, és az akadémián elsétáltam a mezek alatt, többször is eszembe jutott, hogy na, majd egyszer, ha játszom a válogatottban, az enyém is odakerülhet! – mondta mosolyogva. – Nyilvánvaló volt, hogy ha majd Európában fogok kosárlabdázni, könnyebb lesz bemutatkozni a válogatottban, ami sikerült is az Európa-bajnoki selejtezőkön. Nagy büszkeség ez nekem és az Akadémiának is!
Ha már büszkeség: elképesztően büszkék vagyunk arra, hogy egy korábban nálunk fejlődő, nevelkedő játékos oda jutott, ahova Juhász Dorka! Mostanra, 24 éves korára megtapasztalhatta, milyen kemény a profi élet: túl van már egy WNBA-szezonon, amelyet a Minnesota Lynx csapatával csinált végig, az őszt pedig már az Euroliga-bronzérmes olasz Famila Schiónál töltötte. Itt még december 23-án és 27-én is meccset játszott a csapata, a kettő között persze edzések voltak, úgyhogy akkor nem volt idő karácsonyozni. Most, hogy hazatért Pécsre, pótolta az elmaradt ünnepi pillanatokat!
– December 28-án hazajöttem, azóta a családommal vagyok, a szüleimmel és a tesómmal, ami természetesen nagyon jó érzés. Tartottunk otthon egy pótkarácsonyt, és voltunk a belvárosban is. A karácsonyi vásárról ugyan lemaradtam, de azért szerencsére voltak még nyitva bódék, úgyhogy nem hagytam ki a kedvencemet, a kürtőskalácsot, a többiek pedig forralt boroztak. A szilvesztert is a családdal közösen tervezzük Pécsett, aztán január 2-án már a csapatomnál kell lennem, úgyhogy nem tart sokáig ez a pihenő.
Juhász Dorka már jóval korábban bemutatkozhatott volna a felnőtt magyar válogatottban, hiszen készen állt erre a feladatra, de valahogy sosem jött össze a „randevú”. Egészen novemberig kellett várni erre a pillanatra, amikor is a Szlovénia elleni Európa-bajnoki selejtezőn már ott volt a pályán, majd nem sokkal később a finnekkel szembeni találkozón máris megduplázta válogatott meccseinek számát. Nemsokára jöhetnek a következő fellépések, nem is akármilyen szituációban: a magyar nemzeti csapatra február 8–11. között hatalmas feladat vár, hiszen Sopronban olimpiai selejtezőtornán vívhatja ki a részvételt a 2024-es párizsi ötkarikás játékokra. Az, hogy ez mekkora durranás lenne, jól jelzi, hogy válogatottunk legutóbb az 1980-as olimpián léphetett pályára… Nem ma volt.
– Anyuval sokszor néztük együtt tévén az olimpiákat, és rendre megjegyezte, hogy majd az én korosztályom kijut. És most tényleg itt van a lehetőség előttünk, főleg úgy, hogy hazai környezetben rendezzük meg a selejtezőtornát! Nagyon izgatottam várom ezeket a meccseket, ahogy a többiek is. Képesek vagyunk rá, hogy megcsináljuk!
Az egész Nemzeti Kosárlabda Akadémia szurkolni fog nektek, Dorka!
