Kmezics Zorán személyében nagyon magasan jegyzett kosárlabda-szakemberrel erősödik Akadémiánk stábja. Kmezics játékosként bajnoki címet szerzett a Szolnokkal, majd edzői pályafutása kezdetén, 2000-ben bajnoki ezüstérmet nyert az Olajjal. Négy év múlva bajnoki címet és Magyar Kupát nyert a Kaposvárral. Ezt követően dolgozott a szolnoki női csapattal, a Pécsi VSK-Pannonpower vezetőedzője volt 2010-ben, majd edzősködött Nyíregyházán, illetve ő vezette a magyar válogatottat a 2011-es Universiádén. Később visszatért az élvonalba, Sztojan Ivkovics lemondását követően ült le a Szolnoki Olaj kispadjára. Az utóbbi években a piros-feketék utánpótlás-csapatait irányította.
„Rátgéber Laci hívott egy régi telefonszámon, amit már évek óta nem használok. Nem vettem fel, mert azt gondoltam, hogy valamilyen pesti cég próbál megint rám sózni valamit. Szerencsére üzenetet is küldött, ezt a feleségem elolvasta. Ekkor azt gondoltam, azért keres, mert Pécsről Újvidékre az út a mi falunkon vezet keresztül, és biztos találkozni szeretne velünk. De ehelyett azt kérdezte, szeretnénk-e az Akadémia stábjához csatlakozni” – meséli Kmezics Zorán.
„Megbeszéltük, mi vár itt ránk, és mikor először megmutatta a Nemzeti Kosárlabda Akadémiát, nagyon meglepődtünk, hogy milyen infrastrukturális és szakmai lehetőségek vannak Pécsett az utánpótlásnevelésre. Azért fogadtuk el a felkeresést, mert a körülmények, feltételek, Pécs városa vonzónak bizonyultak és az egész család számára láttunk ebben jövőképet. Rátgéber László személye biztosíték arra, hogy az Akadémián minőségi szakmai munka folyik. Ez mindkettőnknek nagyszerű lehetőség, a feleségemnek pedig nagy előrelépést is jelent női kosárlabdaedzőként Szolnok után.”
Az ezer szállal Szolnokhoz kötődő, ott kisebb kihagyásokkal közel 30 évet eltöltő szakembernek nem volt egyszerű a döntés, hogy családjával együtt Pécsre költözzön. „Sokat mérlegeltünk, mert sok szál Szolnokhoz köt, de ami szintén döntő tényező volt, hogy a kisfiunk is elkezdett kosárlabdázni, és neki nincs ennél jobb hely arra, hogy ha szeretné, kosárlabdázóvá válhasson, akárcsak a szülei. Szóval mindhárman látjuk a helyünket és a szerepünket a rendszerben, mindhármunknak nagy lehetőséget kínál a Rátgéber Akadémia. Én dolgoztam már női és férfi kosárlabdában, nyertem bajnokságokat, mint játékos és mint edző, a feleségem Rátgéber Laci kezei alatt érte el a legnagyobb sikereit, most úgy döntöttünk, hogy ezt az utat szeretnénk megmutatni a kisfiunknak is itt Pécsett.”
Kmezics Daliborkát a pécsi szurkolók leánykori nevén, Vilipicsként ismerik. A 195 centi magas center 2004-ben igazolt a MiZo-Pécsi VSK-ba, a korábban Sopronban is légióskodó klasszis Iványi Dalma, Károlyi Andrea, Fegyverneky Zsófia, Béres Tímea és Bujdosó Nóra csapattársaként, Rátgéber László vezetésével bajnok és kupagyőztes lett, valamint bejutott az Euroliga Final Fourba.
„Nekem kicsit könnyebb volt meghozni ezt a döntést, mert én nem vagyok olyan hosszú ideje Szolnokon, mint Zoki, nekem a normális életritmusom része volt, hogy pár évente költöztem” – teszi hozzá Daliborka. „A döntésemben az is szerepet játszott, hogy gyönyörű emlékeim vannak Péccsel kapcsolatban. Életem egyik legsikeresebb szezonja volt egy nagyon szép városban, ahol nagyon szerettem Lacival dolgozni. Nagy egyéniség és szuper edző, és bár sok jó évem volt a kosárlabdában, a legnagyobb sikereim ide kötnek. Mindent megnyertünk, a kupát, a bajnokságot, és Euroliga Final Fourt játszottunk. Már csak azzal tudtuk volna fokozni, ha megnyerjük az Euroligát!”
Kmezics Zoránnak nem új szerepkör az utánpótlásedzői. „Én az utánpótlás-nevelés útját is megjártam, úgy kezdtem a szamárlétrán, Debrecenben kezdtem utánpótlással foglalkozni, majd Tiszaújvárosban dolgoztam a B-csoportban, majd Szolnokon, az első A-csoportos állomáson döntőt játszottunk, de akkor az Albacomp jobb volt nálunk. Visszatértem az utánpótláshoz, Szolnokon is foglalkoztam fiatalokkal. Ez egy olyan mentori munka, ami mindent magában foglal: a gyerekekből sikeres sportolót nevelünk, technikailag és taktikailag fejlesztjük őket, de ugyanolyan hangsúlyos a mentális felkészítés és az, hogy jó útra tereljük őket. Szolnokon volt olyan generáció, akiket átvettem és végig vittem a nevelési folyamatukat, és abból a csapatból különböző szinteken, de a mai napig mindenki kosarazik. A fiatal játékos az edzőben egy második szülőt is lát, ebben a szerepben is helyt kell állni. Minden srác más egyéniség, ezért mindenkivel külön meg kell találni a közös hangot. Sok olyan játékosom volt, akinek egyáltalán nem jósoltak jövőt a kosárlabdában, mégis játékossá vált, ők mind nagyon jó szívvel emlékeznek Zoki bácsira. Ezért nagyon komplex feladatnak tartom az utánpótlás-nevelést.”
Daliborka két-három éve kezdett el edzősködni utánpótlás vonalon. „Úgy gondolom, ez az egyik legfontosabb periódus a fiatal sportoló életében. Szerintem nehezebb az utánpótlásban dolgozni, mint egy professzionális csapatnál, mert amit 12 és 18 éves kora között teszel, az vele marad, befolyásolja az egész életét. Ha jól dolgozol vele, akkor válhat jó kosárlabdázóvá. Eddig 16-17 éves lányokkal foglalkoztam főleg, mint center poszton egyéni képzés specialista, emellett kadett és junior csapatoknál segítettem a munkát. Nekem ez óriási motivációt ad, hogy tanulni és előre lépni is lesz lehetőségem az Akadémián.”
A házaspár első lépésként be szeretne illeszkedni az itt működő szakmai rendszerbe.
„Rátgéber személye számunkra garancia arra, hogy itt minden professzionális szinten működik. Meg kell ismernünk a csapatokat, akikkel foglalkozunk majd. Szeretnénk sikeresek lenni, a siker pedig itt azt jelenti, hogy minél több A-csoportos vagy nemzetközi szintű játékost sikerül kinevelnünk. A csapat szempontjából az sem mindegy, milyen helyen végez a korosztályos bajnokságban, nemrég a kadett fiú csapat megnyerte a bajnokságot, ez is fontos, hogy megmutathassuk, hogy jól dolgozunk a gyerekekkel, eredményesek tudnak lenni a korosztályukban. Célunk, hogy a maximumot kihozzuk a játékosainkból” – zárja jövő évi junior fiú csapatunk vezetőedzője, Kmezics Zorán.