A pécsi játékos, a Rátgéber Akadémia színeiben több nemzetközi tornán is bizonyította tehetségét az utóbbi években. Nyáron ennek meg is lett az eredménye, hiszen ösztöndíjat ajánlottak neki az Egyesült Államokból. Azóta eltelt hét hónap, és Kovacsics Ákos rengeteg tapasztalattal gazdagodott.
„Biztonsággal állíthatom, hogy ez az Egyesült Államokban töltött eddigi 7 hónap meghatározó az életemben, mivel rengeteget tanultam, de nem csak a kosárlabda terén” – árulta el kérdésünkre Kovacsics Ákos. „Jobban megismertem magamat és általánosságban az embereket. Emellett megtanultam kezelni adott szituációkat, és nem utolsó sorban sokat önállósodtam, komolyodtam és keményedtem is. Kosárlabda szempontjából pedig – miután a csapattársaim a világ minden részéről érkeztek – rengeteg különböző játékstílussal és mentalitással találkoztam, amelyekből igyekeztem minél többet elsajátítani. Hatalmas küzdelem folyik mind csapaton belül, mind az egyes csapatok között, ami segíti a fejlődésem.”
Ákos arról is ejtett pár szót, milyen is az USA-ban ifjú kosárlabdázónak lenni: „Az USA-ban a kosárlabdát kiemelt figyelemmel kísérik az emberek, sokan szurkolnak a csapatoknak, már középiskolai szinten is, ami meccsenként akár több mint 500 nézőt is jelenthet. A bajnokság nagyon feszített tempóban került lebonyolításra. A szezon november elején kezdődött és alig több mint 4 hónappal később, március elején már be is fejeződött. Azonban ez rövid időszak igen intenzív volt, gyakorlatilag alig voltak edzéseink, de helyette több mint 50 mérkőzést játszottunk – volt olyan hogy egy héten akár 5 mérkőzésünk is volt. Ezen felül részt vettünk különböző tornákon is, például karácsony és újév között Floridában is.”
Egy sportoló életéhez a hosszú és fárasztó utak is hozzátartoznak, de Amerikában ebben is meg lehet találni a pozitívumokat. „A hatalmas távolságokból adódóan rengeteget kellett utaznunk. Nem egyszer akár 6-8 óráig is eltartott amíg odaértünk a mérkőzés helyszínére, sőt, az is előfordult, hogy 17 órán át utaztunk. Több alkalommal 3-4 napos túrákon is részt vettünk, rengeteg helyszínen megfordultunk, melyek igen izgalmasak voltak a számomra, beleértve a floridai táj szépségét és nyugalmát, vagy a pittsburghi elhagyatott ipartelepek látványát. A csarnokok ahol játszottunk eléggé különböző színvonalat képviseltek. Játszottunk divízió 1-es, egyetemi szintű, de annál sokkal alacsonyabb színvonalú helyszínen is. De abban mind megegyeztek, hogy a helyi szurkolótábor a csarnok adottságait meghaladó létszámban biztatta a csapatát.”
Kovacsics Ákos néhány érdekességre is felhívta a figyelmünket. „Nem mérik a támadóidőt, például volt olyan mérkőzés, ahol az utolsó másfél percben a játék gyakorlatilag állt. Az ellenfél irányítója egy helyben tartotta labdát, és várta az utolsó 8 másodpercet, hogy elindíthassa a csapata utolsó támadását. Sőt, láttam egy olyan mérkőzést is, ahol az egyik csapat 7 és fél percig, azaz közel egy negyeden keresztül (8perc) magánál tartotta a labdát. Nagyon erőteljes az egyéni, egy-egy elleni játék és kevésbé a csapatjáték, illetve erősen a támadás felé tolódik el a hangsúly a védekezéssel szemben. Itt is volt egy érdekes eset, mikor egy játékos a teljes meccs ideje alatt gyakorlatilag nem jött vissza védekezni, hanem az ellenfél térfelén várta a gyorsindítást.
Természetesen arra is kíváncsiak voltunk, hogy kicsit több, mint félév távlatából, hogyan emlékszik vissza az Akadémiás évekre. „Nélkülözhetetlennek tartom a Rátgéber Akadémián eltöltött éveket ahhoz, hogy az a játékos és ember lehessek, aki vagyok, és az amerikai kaland sem jöhetett volna enélkül létre. A rengeteg nemzetközi megmérettetés hatalmas lehetőséget kínál minden egyes játékosnak. Rengeteget fejlődhetnek, hiszen összemérhetik tudásukat más országok játékosaival, illetve akár fel is fedezhetik őket – rám is egy ilyen tornán figyeltek fel. A reggeli edzések pedig biztosítják annak a hozzáadott értéknek egy jelentős részét, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy játékos sikeres lehessen. A csapaton belüli – jó értelemben vett – pályán történő versengés, és az egymást maximum teljesítményre való sarkallása pedig szintén nagyon fontos a fejlődéshez, és ez az Akadémián mind adott! És persze az eddigi karrierem legszebb pillanatai közül jó néhányat az Akadémia tagjaként élhettem meg, amelyek közül is a kedvencem, amikor elsőéves Juniorként harmadikok lettünk a bajnokságban. Erre mindig örömmel gondolok vissza!”
A Rátgéber Akadémia filozófiájának szervez része, hogy a sportolók a tanulásban is élen járjanak.„ Mikor elkezdődött a tanév, célom volt az eddigi kitűnő tanulmányi eredményem fenntartása is, ami sikerült, hiszen én lettem a végzős évfolyam legjobb tanulója, így a középiskolai diplomaosztón nekem kell majd beszédet mondanom.”
Végül a céljairól és a jövőbeli terveiről kérdeztük. „Elsődlegesen mindenképpen egyetemre szeretnék menni, de mellette a kosárlabdázást is folytatnám. Több egyesült államokbeli egyetem is érdeklődött irántam, amelyeket az elkövetkezendő hetekben fogok meglátogatni, de benyújtottam a jelentkezésem magyarországi egyetemre is. A kosárlabda népszerűségéből fakadóan az USA-ban hatalmas a potenciális játékosállomány, akik mind valahol egy egyetemen szeretnék folytatni a pályafutásukat, így nagyon nehéz egy 4 éves ösztöndíjat szerezni, különösen teljes ösztöndíjat. Egyelőre még magam sem tudom, hogy jövőre Amerikában vagy pedig Magyarországon szeretnék-e (és fogok-e) játszani. Miután még a jövő év tekintetében sem látom, hogy hol fogom folytatni a pályafutásom, így hosszútávra nehéz lenne terveznem, ezért ez maradjon még a jövő zenéje!”
Kovacsics Ákos, a Rátgéber Akadémia neveltje egyre feljebb tör. A nyáron legnagyobb álma vált valóra azzal, hogy az USA-ba szerződött, nemrégiben pedig megnyerte tengerentúli csapatával a NACA bajnokság 3. Divízióját, ráadásul a szezon során nyújtott teljesítménye alapján az „All-American” címet is odaítélték neki, azaz az All-Star csapatba is beválogatták.
