A rájátszás, az úgynevezett „March Madness” előtt lefújták a bajnokságot az Egyesült Államok női egyetemi kosárlabda bajnokságában, az NCAA-ben. A Rátgéber Kosárlabda Akadémia növendéke, Juhász Dorka remek szezont produkált, sorra kapta az egyéni elismeréseket, és csapata, az Ohio State is eredményesen menetelt – ahogy Dorka fogalmaz, képesek lettek volna arra, hogy valami nagyot alkossanak a folytatásban. Na igen, de a koronavírus ott is közbeszólt…
– Csapatod, az Ohio State jól szerepelt a bajnokság során. Hogy éltétek meg a váratlanul jött kényszerszünetet?
– A bajnokságunknak vége, így nekünk a Big Ten Tournament volt az utolsó fellépésünk. Pont egy héttel később lett volna a sorsolás a rájátszásra, az NCAAW Tournamentre, amit nem tartottak meg, pedig jó helyezést értünk el, így jó pozícióból indulhattunk volna. Az alapszakaszt az ötödik helyen zártuk a konferenciánkban, majd döntőt játszhattunk a sokkal esélyesebb Maryland ellen, ahol végül alulmaradtunk, de nagy szó volt, hogy eljutottunk idáig. Sajnáljuk, hogy félbeszakadt az idény, mert nagyon jól játszott a csapat az utóbbi időben, pont a végére értünk össze. Felkészültek voltunk, valószínűleg képesek lettünk volna arra, hogy valami nagyot alkossunk a March Madness, a „Márciusi Őrület” során, vagyis a rájátszásban.
– Az őrületet most – sajnos – a koronavírus okozza.
– A koronavírusról korábban is hallottunk, beszéltünk róla a csapattársakkal, de nem hittük volna, hogy ilyen gyorsan terjed, főleg itt, Amerikában. Eleinte úgy volt, hogy megtartják a rájátszást limitált számú szurkolóval, aztán változtattak, hogy nem jöhetnek majd drukkerek a csarnokba, végül úgy döntöttek, hogy teljesen eltörlik a meccseket. Emellett az egyetemről kaptunk egy e-mailt, hogy felfüggesztik a hagyományos oktatást, és áttérünk az online képzésre, ami jelenleg is zajlik, és így is marad az egész tavaszi szemeszterben. A csapat elég sokat dolgozott azért, hogy bejusson a rájátszásba, így aztán szomorúak voltunk, hogy ez a koronavírus-járvány miatt nem jött össze. De egyértelmű, az egészség a legfontosabb, a kosárlabda várhat!
– Mekkora a félelem a járvány miatt az Egyesült Államokban?
– Az utóbbi időben egyre több a fertőzött Amerikában, úgyhogy most az egész országban folyamatosan nő a félelem. Nem nagyon lehet már kimenni az utcákra, csak ha élelmiszerért, dolgozni, vagy orvoshoz megy valaki. A szabályok egyre szigorúbbak, de nyilván ez kell ahhoz, hogy minél gyorsabban véget érjen ez a járvány.
– Mindez miként hat ki a mindennapjaidra?
– Nem túl izgalmasak a mindennapjaim, hiszen én is igyekszem minél többet a lakásban tartózkodni. Az online órák sok időt elvesznek, én pedig próbálok minél jobban teljesíteni az egyetemen, minél jobb jegyeket szerezni ebben az őrületben is, úgyhogy ez eléggé lefoglal. Otthoni edzésprogramot végzek, emellett van egy magáncsarnok, ahol tudok még tréningezni. Emberek nincsenek ott, csak én, van dobógép, és maximum egy edző, aki egyéni edzéseket tart. Próbálok ebben az időszakban is fejlődni.
– Az utóbbi hetekben, hónapokban sorra kaptad a különböző elismeréseket. Legutóbb a tengerentúli edzők szervezete (WBCA) ismerte el a teljesítményedet, előtte bekerültél a Big Ten Konferencia első csapatába, továbbá a konferencia rájátszásának All Star ötösébe is.
– Az elismeréseket, amiket a szezon során kaptam, nagyon megbecsülöm, sok erőt és motivációt adnak a folytatásra. Ezek egyértelműen pozitív visszajelzések voltak számomra, főleg úgy, hogy tavaly, újoncként még csak a konferencia második legjobb csapatába választottak be, idén már az elsőbe, ráadásul a Big Ten Tournament döntőjében is bekerültem az All Star ötösbe. Ezek igazolják, hogy megéri a sok befektetett munka, amit a nyáron, és az egész szezonban végeztem. Igazából nagyon izgatott és kíváncsi voltam arra, hogy a rájátszásban meddig tudunk majd eljutni, de ez sajnos a járvány miatt sosem derül ki.
– Pedig jó lett volna látni, ahogy Juhász Dorka sikerre viszi az Ohio State-et.
– A tavalyi szezonban még csak elsőévesként játszottam, de az ideiben a fiatal csapatunkban másodévesként már én számítottam az egyik legidősebbnek a pályán. Egy év alatt nagyon sokat változott a szerepem, sokkal magabiztosabb voltam, könnyebben dolgoztam fel azt, hogy a csapat vezére vagyok. Példát tudtam mutatni a fiatalabb játékosoknak, akik próbáltak tanulni tőlem és hallgattak rám. Nagy pozitívum volt számomra, hogy a pályán igazi vezér lehettem, de azon kívül is igyekeztem együtt tartani a csapatot. Összességében ez egy remek idény volt számomra.
– Ezt támasztják alá a statisztikai mutatói is: 13,2 pontot és 9,4 lepattanót átlagoltál. Mi a cél a jövőre nézve?
– A fejlődésem szempontjából is eredményes, hasznos szezonom volt, sok dologban léptem előre. Természetesen a jövőben is az a legfontosabb, hogy folyamatosan fejlődjek, emellett be szeretném fejezni az egyetemet, hiszen azért jöttem ki Amerikába, hogy diplomát szerezzek. A kosárlabdában pedig szeretnék olyan szintre eljutni, ami jó alapot adhat a későbbi profi karrieremhez. Az elsődleges célom a női NBA, valamint egy európai profi szerződés. Emellett szeretnék meghatározó embere lenni a magyar női válogatottnak. A következő szezonban is ezeknek rendelek alá mindent, továbbá jó lenne az év végére lediplomázni.
– A családod és te távol vagytok egymástól, ráadásul egy ideig biztosan nem is fogtok tudni találkozni. Hogy viselitek mindezt?
– Amerikában vagyok, így ez valóban nem könnyű időszak sem nekem, sem a családomnak. Úgy terveztük, hogy április végén vagy májusban hazamegyek, és akkor csak a nyári iskolára kellett volna júniusban visszajönnöm. Egyelőre nem lehet előre látni azt, hogy mikor tudok majd hazautazni. Ez mindannyiunk számára stresszes helyzet. De szerencsére van internet, tudunk FaceTime-olni, minden nap beszélünk egymással. Így talán kicsit könnyebb, kevesebb a feszültség és az idegeskedés, bár elszomorít, hogy nem találkozhatom a szeretteimmel. A szüleim és én is erős emberek vagyunk, ezt is át fogjuk vészelni. Természetesen könnyebb lenne, ha itt lennének velem és együtt lehetnénk, de szerencsére az egyetem minden segítséget megad nekem, körbe vagyok véve olyan emberekkel, akikre számíthatok, akik bármikor befogadnak, ha a helyzet eldurvulna. Szóval az Ohio State egyetem minden tőle telhetőt megtesz a biztonságomért, az edzők és a csapathoz tartozó munkatársak rendszeresen hívogatnak, folyamatosan kapcsolatban vannak velem. Ez segít a szüleimnek is abban, hogy ne aggódjanak annyira. Pozitívak vagyunk, reméljük, hogy gyorsan megoldódik ez a helyzet és helyreáll a világ rendje!
