Nélküle nem kezdődött mérkőzés. Ott ült nem messze a hazai kispadtól, s nagy örömmel, szeretettel és érdeklődéssel figyelte azt, ami a pályán zajlott. Nem kérdés, most sem hagyná ki a férfi és női felnőtt meccseket, illetve a fiú és lány utánpótlás bajnokikat. Mindene volt ez a sportág, és most biztosan nagyon örülne annak, hogy mekkora tömegek járnak kosarazni, milyen sok gyerek játszik.
A nyitott, őszinte, mindenkor segíteni akaró személyiségéből fakadó attitűd a mai napig meghatározza a kosárlabdapályákon zajló nevelő munka hangulatát. Sokan vannak azzal tisztában, hogy sportolóként, edzőként, pedagógusként számos kiemelkedő eredményt ért el, illetve társadalmi szerepvállalások tekintetében is komoly elismeréseket tudhatott magáénak. Azt talán kevesebben tudják, hogy pályájának legörömtelibb élményei közé nem ezek a visszajelzések tartoztak. Korábbi megnyilatkozásai szerint sokkal inkább azok a tevékenységek és momentumok éltették, amelyek által mindezekre szert tehetett. A tanítás, a tapasztalat és tudás továbbadása, a tanulók felkészítése a felnőtt lét kihívásaira.
– Édesapám magas szakmai színvonalú oktatói, illetve mindig következetes pedagógiai munkájának köszönhette, hogy életében folyamatos tisztelet és szeretet vette körül azok részéről, akik számára mindig a legfontosabbak voltak: a tanítványai! Biztos vagyok benne, hogy odafentről örömmel látja, hogy halála óta megszületett három lány unokája is ismerkedik a labdával, közülük a legnagyobb pedig a Rátgéber Kosárlabda Akadémia játékosa – fogalmazott a tíz éve elhunyt mesteredző fia, ifj. Egyed Mihály.
Emlékét a Rátgéber Kosárlabda Akadémia intenzíven ápolja és megőrzi!