A magyar férfi kosárlabda-válogatott nagyon közel volt ahhoz, hogy kijusson a világbajnokságra: végül negyedik helyen végzett a csoportjában, így lemaradt a világversenyről, de minden dicséretet megérdemel. A Sztojan Ivkovics által irányított nemzeti csapatban ezúttal is ott volt Akadémiánk növendéke, Pongó Marcell, aki szerint rengeteget jelent, hogy jó a kohézió, kiváló a közösség a válogatottnál.
Nagy szó: az utolsó két fordulóban még volt esélye arra a magyar válogatottnak, hogy kvalifikálja magát a világbajnokságra. A Litvániában elszenvedett vereség, majd a bosnyákok elleni hazai győzelem után ez ugyan elmaradt, de a teljes magyar sporttársadalom felfigyelt a sikerekre, arra a küzdeni tudásra, amit ez a csapat produkált még akkor is, amikor nagyon sok sebből vérzett.
– Nagyon vágytunk a bravúrra, szerettünk volna kijutni, és úgy vélem, erre meg is volt a reális esélyünk, úgyhogy most, hogy nem sikerült, kicsit csalódottak vagyunk – fogalmazott Akadémiánk növendéke, Pongó Marcell, aki a litvánok elleni meccsen 20, a bosnyákokkal szemben pedig 16 percet volt a pályán. – Nüánszokon múlott, ami nagy dolog. A végére sajnos elfogyott a csapat, rengetegen hiányoztak, ennek ellenére tíz ponttal megvertük Boszniát, amire nagyon büszkék lehetünk, úgyhogy a vége miatt jó szájízzel zártuk a sorozatot.
A selejtezők során látszott, hogy a csapat tagjai tűzbe mennek egymásért, mindenki mindig odatette magát. „A játékosok nagyon jól kijönnek egymással, összetartó, remek közösséget alkotunk, jó a kohézió, mindenki örül, hogy idetartozhat, ebben pedig hatalmas szerepe van a szövetségi kapitánynak. Nem mellesleg jó személyiséggel megáldott kosarasok is alkotják a csapatot.”
A németországi légióskodás után Marci jelenleg az Arconic-Alba Fehérvár játékosa. Klubcsapatával a negyedik helyen állnak a tabellán, de van esélyük arra, hogy eggyel feljebb, a harmadik pozícióban fejezzék be az alapszakaszt.
– Az Albával jól kezdtünk, a januárunk azonban nem sikerült túl fényesen, négy meccset buktunk zsinórban, aminek edzőváltás lett az eredménye. Öt forduló van már csak hátra az alapszakaszból, emiatt nagy változásokat már nem lehet elérni a helyezést illetően, de a harmadik pozíciót még megcsíphetjük. Az előző szezonban bronzérmesek lettünk, most mindenképpen az a célunk, hogy döntőt játsszunk, ott pedig bármi megtörténhet!
Bár Marci programja elég sűrű volt az Alba bajnoki mérkőzései és a válogatott szereplése miatt, nagy örömünkre mégis szakított arra időt, hogy eljöjjön Akadémiánk felnőtt férfi csapatának egy-egy izgalmasabb meccsére.
– Utazó nagykövet vagyok, már csak ebben a minőségemben is képviselnem kell azt az intézményt, ahol felnőtt játékossá váltam! Tizenöt évesen kerültem oda, nagyon sokat köszönhetek a Rátgéber Akadémiának, sok barátom van ott, Ivica Mavrenski az edzőm volt, szeretem a várost is, úgyhogy nekem teljesen természetes, hogy ha van rá lehetőségem, megyek, és megnézem az NKA Pécs egy-egy meccsét. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az első helyen áll a csapat, és minden bizonnyal onnan is kezdi majd a rájátszást, ami a pályaelőny szempontjából fontos lesz a playoffban. Bízom benne, hogy a szurkolók hozzátesznek majd annyit, hogy ez az előny végig megmaradjon! Nem lesz egyszerű kivívni a feljutást, mert több jó csapat is akad a mezőnyben, gondolok itt a MAFC-ra, a városi rivális PVSK-ra, a Vasasra. De abban biztos vagyok, hogy az NKA Pécs képes lehet megnyerni a bajnokságot, mert egy nagyon jól összerakott gárda, amelyben vannak rutinos, harcedzett idősebb, valamint nagyon tehetséges fiatal játékosok is. Szurkolok, hogy sikerüljön!
Mi pedig azért szorítunk, hogy az Albával összejöjjön a döntő!
