Pongó Marcell kiváló szezont zárt a Nürnberg Falconsszal a német Pro A-ligában, döntőt játszottak és bár Marci kitűnően teljesített, végül egy utolsó másodperces triplával ellenfelük nyerte a bajnokságot. Mivel azonban az első két helyezett feljutó, csapata esélyt kapott, hogy az élvonalban folytassa. „Felemás volt a szezonom, de a végső mérleg pozitív. Voltak hullámvölgyek, karácsony előtt a csapatnak és nekem sem ment olyan jól. A szünet után visszajöttünk, és elég kemény volt a január, mert hat meccset játszottunk. Februártól viszont villámcsapásszerű változások voltak: nyertünk tizennégy meccset zsinórban, legközelebb a play-off-ban kaptunk ki. Ekkor már nekem is jobban ment a játék” – emlékszik vissza Marci. „Második helyen zártunk, a Hamburg ellen játszottuk a döntőt. Itt csak két meccset játszunk, mert az első két helyezett jut fel, ezért ennek csak szimbolikus jelentősége van. Az első meccset megnyertünk hazai pályán három ponttal. Idegenben viszont négy másodperccel a vége előtt én dobtam egy ziccert, ezzel megnyertük volna a bajnokságot, de egy utolsó másodperces hárompontossal végül ötpontos vereséget szenvedtünk, így lett miénk az ezüstérem. Ez egy kis csalódás, de a feljutásnak nagyon örültünk! Az volt a cél a csapatváltással, hogy minél több játéklehetőséghez jussak. Ez garantált volt, így pedig, hogy feljutottunk, minden kétségem elszállt.” Marci úgy érzi, előrelépett a szezon során. „Mentálisan nagyon sokat fejlődtem, valamint az irányító-készségeimben érzek nagy előrelépést, szerintem egyre jobban kontrollálom a játékot, a szezon végére pedig kevesebb volt az eladott labdám is. Komolyodtam, ha lehet így mondani.”
Marci május elején jött haza Németországból, akkor a pihenésé volt a főszerep, majd visszatért Pécsre, az Akadémiára edzeni Ivica Mavrenszkivel és volt csapattársaival, Kucsora Csabával, Balázs Bodóval, Osiyemi Adebayo-val. „A pályán rég nem találkoztam volt csapattársaimmal, így nagyon jó volt őket látni, és megnézni, ők hol tartanak, mennyit fejlődtek azóta. Főleg annak örülök, hogy ebben a létesítményben készülhetek. Most vagyok itt először, és úgy gondolom, ilyen szintű csarnok nem sok helyen van Európában sem. Ez egy nagyon nagy dolog. Sajnos nem volt olyan szerencsém, hogy én is ilyen infrastrukturális körülmények között nevelkedjek, hatalmas dolog lehet a srácoknak, hogy a kollégiumból csak átsétálnak edzésre. Nagyon örülök, hogy megépült ez a létesítmény és most itt lehetek!”
Marci kifejezett kérése volt, hogy régi mentora, Ivica Mavrenszki foglalkozzon vele a post-season alatt. „Külön kértem Csák Magditól, hogy Ivicával edzhessek. Magamról érzem és tudom, hogy rengeteget fejlődtem Ivicánál egyénileg, mikor idejöttem Pécsre. Jó játékos is volt, jó edző, szerettem volna újra vele dolgozni, visszatérni hozzá és azokhoz a feladatokhoz, melyeket vele csináltunk.”
Az Akadémia tehetsége egész nyáron készül, nem hagyja abba a mozgást, és nagyon örülne, ha a felnőtt válogatott keretével készülhetne. „Még nem tudom, kapok-e meghívót a válogatottba, de nagyon örülnék neki, ha csatlakozhatnék a felkészülésükhöz. Szeretnék a korosztályos válogatottak után a felnőtt férfi válogatottban is bemutatkozni. Szeretnék lehetőséget kapni a bizonyításra, hogy helyem van a keretben és képviselhessem Magyarországot.”
Marci még nem látja pontosa, a következő szezont hol folytatja. „Még nem tudom, hol folytatom, mert még kérdéses, hogy első osztályban indul-e a mostani csapatom. Mindenképp a német élvonalban szeretnék játszani, minél több lehetőséget kapni és egyéni és csapatszinten is jó szezont zárni. Kis lépésekben gondolkodok, folyamatosan szeretnék fejlődni és egyre feljebb lépni.”