Hogyan telt a nyár?
Gyorsan. Fárasztó volt, nem sok pihenőm akadt, mivel az iskola után kezdődött a válogatott felkészülése. Az Eb-re való felkészülésünk szerintem felemásra sikeresett, három meccset nyertünk, de hármat buktunk is. Meg tudtuk verni a szlovénokat, amely nem egy rossz csapat, valamint egyszer legyőztük a román válogatottat, ők viszont később visszavágtak.
Hogy látod a B-divíziós Eb-n való szerepléseteket?
Az Eb-n a legjobb nyolc csapat közé kerülés volt a cél, ez sikerült, hiszen a nyolcadik helyen zártunk, de egy kis szerencsével jobb helyezést is elérhettünk volna. Több nagy hiányzója is volt a csapatnak, volt, aki a tanulmányai miatt maradt távol, viszont voltak sérültek is, velük együtt az A-divízióba való feljutásra is reális esélyünk lett volna.
Milyennek értékeled a saját teljesítményedet?
A saját teljesítményemmel nem voltam teljes mértékben elégedett, volt olyan meccs, ahol jól ment a játék, de több meccsen úgy érzem, nem koncentráltam eléggé. A rendszer, amit játszottunk elég bonyolult volt sok embernek a csapatból, nekem sem volt egyszerű megszokni. Viszont voltak extra dobásaink, kintről egészen jó százalékkal dobtunk, ezzel tudtunk több meccsen is partiban maradni.
Milyen volt számodra a junior csapattal zárt szezon?
Úgy érzem, az Akadémián az első szezonom jobban sikerült, hiszen akkor ezüstérmet szereztünk a korosztályunkban, idén pedig hatodikak lettünk, igaz, egy évvel fiatalabb csapatként. Viszont már az előző szezon során is tudtam párszor edzeni a felnőtt csapattal, aminek nagyon örültem.
Hogyan jött ez a lehetőség?
A tavalyi évben feljátszottam az NB I/B-be a PEAC csapatával, és ahhoz képest, hogy az első évem volt a felnőttek között, elég jól ment a játék. Ráadásul pont a PVSK ellen ment a legjobban, 19 pontot dobtam nekik. Ezután jött szóba, hogy náluk edzek. Idén a délutáni edzéseket náluk fogom végezni, a reggeli edzéseket pedig továbbra is a junior csapattal és Ivica Mavrenskivel folytatom. Az U18-ban biztosan fogok játszani, az pedig később dől el, hogy az NB I A-ban, B-ben vagy az U21-ben szerepelek-e majd.
Hogy fogadtak a PVSK-Panthersnél?
Eddig csak egy edzésen voltam, még nincsenek itt a légiósok, és úgy érzem, még szoknom kell a felnőtt csapatot, de nem lógtam nagyon ki az edzésen, bár kicsit meg is lepődtek a csapattársak, mikor kiderült, hogy 97-es vagyok. Minden edzésen jelen kell lennem, és a maximumot nyújtani ahhoz, hogy be tudjak kerülni a keretbe.
Milyen céljaid vannak az előtted álló szezonban?
Idén szeretném a junior bajnokságot megnyerni a csapattal. Emellett pedig a legfőbb célom az, hogy helyet tudjak magamnak verekedni az NB I A-s csapatban, és bátran a pályára is tudjanak küldeni. Számítsanak rám.
Hogy látod a saját fejlődésedet?
3 éve jöttem ide, és azt éreztem, rengeteget fejlődök Ivica kezei alatt. A védekezésemen kellett a legtöbbet javítani, de persze még mindig minden javítható. Ivica mindig maximalista, a reggel fél 8-as edzéseken is ugyanúgy mindent meg kell csinálni, ugyanúgy kell sprintelni, mint máskor. Szerintem nagyon jól csinálja a dolgát, kemény, de én nagyon szeretem. Mikor idejöttem, még nem nagyon beszéltem angolul sem, de Ivicánál nagyon sokat tanultam, többet, mint az iskolában. Ezt Rómában és az Eb-n is tudtam kamatoztatni, tudtam kommunikálni a többiekkel.
Mesélnél a római edzőtáborról?
A fejlődésem eredménye az is, hogy meghívást kaptam Rómába, a Basketball Without Borders nevű NBA-FIBA táborba. Itt 50 gyereket választanak ki a kontinensről, a legjobbakat, a tábort pedig megrendezik nem csak Európában, de Ázsiában és Afrikában is. Kint megtapasztalhattam, hogy a korosztályomban Európa legjobbjai hol tartanak. Úgy érzem, fizikálisan le voltam maradva, de a játékban már nem. Az egyhetes tábort nagyon profi körülmények között szervezték meg. Négy csoportra osztottak bennünket, a csapatokat pedig NBA-s csapatokról nevezték el, hiszen az edzők is onnan jöttek. Én a Denverbe kerültem, a héten délelőtt nagyon egyszerű, az NBA-ban is használt játékokat tanultunk, délután pedig két meccset játszottunk. A mi csapatunkból sajnos már az első meccsen ketten lesérültek, így nem sikerült kiemelkedő eredménnyel zárni. Az All Star csapatba nem kerültem be, pedig nagyon szerettem volna. Viszont a csapatunk edzőjétől csak én kaptam kitűzőt, amit a küzdeni tudásommal érdemeltem ki, erre nagyon büszke vagyok. Az edző is elmondta, hogy nem én vagyok a legjobb játékos a csapatban, ami igaz is volt, hiszen a Real Madridból és a Panathinaikoszból is jött játékos, viszont a küzdeni akarásom nekem volt a legerősebb. Ez azért is volt, mert tudtam, hogy ilyen erős mezőnyből csak így tűnhetek ki.
Számodra álom az NBA-s karrier?
Nyilván minden kosaras álma valahol Amerika, de ott nagyon más a játék, sokkal fizikálisabb, ezért nem tudom, nekem mennyire feküdne. Először Magyarországon szeretnék bizonyítani, idén odaverekedni magam az NB I A-ba, és jövőre már egyre több lehetőséget kapni.
Pongó Marcell, a Rátgéber Akadémia junior irányítója az U18-as válogatottal a 8. helyen zárta az Eb-t, és szeretne bemutatkozni már idén az NB I A-ban. Interjú.
