Már napok óta készült egy riport Marcival, helyzetjelentés németországi napjairól, klubjában folyó munkájáról és teljesítményéről. Mégse került ki, valami hiányzott belőle, kicsit több és érdekesebb mondandó. És akkor jött a szerdai meccs, ami mindent felülírt és értelmet adott a cikknek. Azonnal formálódott, és rögtön volt miről mesélni, írni. Pongó Marci a legfiatalabb magyar légiós, aki egy ekkora presztízsű sorozatban pályára lépett.
Mosolyogva és boldogan fogadja a gratulációt és látszik, hogy még késő este se tud lenyugodni, dolgozik benne a friss élmény.
„Persze, hogy izgultam” – jön az első kérdésre a válasz – „de csak a bemelegítésig. A 4500 néző és a hangulat egy pillanatig elvarázsolt, de a bemelegítéstől már maximális koncentrációm volt, igyekeztem minden külső tényezőt kizárni. Még a mérkőzés előtt elmondták az edzők, hogy mit várnak tőlem, mire kell figyeljek. Már a második negyedben pályára kerültem kezdő irányítóként, és persze ahogy a fiataloknál lenni szokott, „megkülönböztetett figyelmet” kaptam a védőmtől és a játékvezetőktől is. A mérkőzésen végül majdnem tíz percet játszottam és úgy érzem, hogy amit az edzők kértek tőlem, azt teljesítettem. Nagyon örültem, hogy nemcsak csapatba kerültem, de ennyi időt a pályán is tölthettem, az pedig még nagyobb öröm a számomra, hogy egy ilyen erős ellenféllel szemben, szoros mérkőzést játszhattam.”
Miközben még a mérkőzés hatása alatt van, már a jövőről kérdezem. Elmondja, hogy több mérkőzés ment már le ebben a sorozatban, és többen vannak fiatalok, akik a 2-3. helyre pályáznak, hogy bekerülhessenek a felnőtt csapatba. Hogy csapatba és pályára is került, nem jelenti azt, hogy mindig biztos helye lenne a következő mérkőzésekre. Marci délelőtt mindig a felnőtt csapattal edz, szem előtt van, látják a munkáját, fejlődését, de lehet, hogy meccseket kell várnia a következő lehetőségre. Két hét múlva csapata a következő fordulóban Jeruzsálemben lép pályára. Egy-egy izraeli élményt osztunk meg egymással, majd meséli, hogy a mérkőzés után az interneten olvasta a felmerülő kérdést, nem szeretne-e német állampolgár lenni. És bár ismerjük Marci hozzáállását a kérdéshez, valószínűleg jóval könnyebb lenne a szereplése és talán a célba érés is, ha nem külföldi játékosként lenne Németországban.
Marci kicsit mesél a Pro-bajnokságról is, ahol elsőszámú irányítóként olyan meghatározó játékos lett belőle, mint több éven keresztül Pécsett, a Rátgéber Akadémia csapatában. Különbség a játékában azért látható, amit személyesen is láthattunk, mikor kint voltunk nála az elmúlt szezonban. Itthon mindenki úgy emlékszik vissza, hogy Marci extra irányítói képességei, hihetetlen fizikai adottságai mellett az egyik legponterősebb játékosa volt pécsi csapatának. Egy kisebb szemléletváltáson, alakításon megy át, és mint a csapata irányítója-motorja, nem a pontgyártás a legfőbb feladata. Ez egy hosszabb folyamat, ami az első időszakban még idegen és furcsa volt számára. Most 10 pont körül átlagol a Pro-csapatban, emellett egész Németországban a 2. helyen áll VAL-mutató tekintetében a 22 év alattiak között. Marci mindezt pedig 19 évesen, a második német szezonjában érte el. Mi pedig, akik ismerjük a statisztikát és annak értékelését, tudjuk, hogy ez egy összetett, objektív mutató, amely a legtöbbet mondja el a játékos mérkőzésen nyújtott teljesítményéről.
És mielőtt megszakad az éterben a kapcsolat, még gyorsan megtudhatjuk, hogy karácsonyra pihenőt kap, pár napra hazautazik családjához, barátaihoz Bajára és Pécsre, hogy aztán feszített munkatempóban, melyben mindig az élen járt, ismét a kosárlabdával indítsa az új évet.
Gratulálunk Marci, büszkék vagyunk rád, és sok sikert, jó munkát kívánunk!
Akadémiánk neveltje, Pongó Marci bemutatkozott a Ratiopharm Ulm felnőtt csapatában, a Lokomotiv Kuban elleni EuroCup-meccsen kapott közel tíz percet, mely idő alatt 2 asszisztot is kiosztott. Bemutatkozásával ő lett a legfiatalabb magyar légiós, aki egy ekkora presztízsű sorozatban pályára lépett.
