Egy évvel korábban, 1999-ben az elveszített döntő utáni pillanatokban úgy érezte Rátgéber László, hogy minden összeomlott. De aztán erőt és hitet merített a szurkolókból, játékosaiból, a hozzá közelállókból – annyi erőt és akkora hitet, hogy egy évvel később, napra pontosan húsz esztendővel ezelőtt, 2000. május 10-én már ismét bajnoki címet ünnepelhettek a pécsi drukkerek a Széchenyi téren. Veretlenül megnyert bajnokságot!
„A MiZo-Pécsi VSK 3-0-s összesítéssel, veretlenül győzött, és ötödik alkalommal lett magyar bajnok. Amióta rájátszás létezik itthon, ilyen, vagy ehhez hasonló bravúr még senkinek sem sikerült. A teljesítmény felülmúlhatatlan” – írta a Dunántúli Napló a bajnoki döntő harmadik, megnyert mérkőzése után.
A meccs előtt pedig azon matekozott Rátgéber László, hogy akkor hány győztes mérkőzésnél is tartanak pontosan: 28-nál vagy 29-nél?! Az Ikarus eredményeit ugyanis törölték, ezzel egy találkozó elveszett. Rátgéber úgy fogalmazott ennek kapcsán, hogy ha kikap a csapata, akkor a huszonkilencediken buktak el, ha nyer, akkor a harmincadik sikerét könyvelheti el.
Pedig nem tűnt egyszerű feladatnak a bajnoki cím visszahódítása a szezon elején. Két pécsi legenda, Balázs Hajnal és Sztojkovics Éva abbahagyta, a szerb sztárjátékos, a WNBA-ben több szezont is lehúzó Gordana Grubin elment, Donkó Orsolya eligazolt Sopronba… Érkezett azonban Dragoszlava Zsakula és Szlobodanka Tuvics, visszajött Anitics Lívia, fontos szereplő lett Darida Csilla, s a menet közben, januárban visszatérő Iványi Dalma is hozzátette a magáét (a döntő legértékesebb játékosának választották) – szóval azért összeállt a kép.
Olyannyira, hogy a MiZo-Pécsi VSK veretlenül érkezett meg a döntőbe. Ahol aztán hazai pályán kezdett a GYSEV-Ringa ellen: 73-56, s máris megvolt az előny. A második meccsen, Sopronban 59-53-ra győzött a Rátgéber-csapat, ekkor Pécsett bekerültek a pezsgők a hűtőbe. Nem is sokáig voltak bent: a harmadik mérkőzésen már jóval a kezdés előtt táblás ház volt a csarnokban, tele volt a Lauber, s ebben a miliőben nem lehetett veszíteni. A MiZo-Pécsi VSK 62-52-re nyert, amivel megszerezte ötödik bajnoki címét. Jöhetett a Széchenyi téri ünneplés – a szurkolók már pontosan tudták, hova érdemes menni és mi következik, és a rendőrök is higgadtan vették tudomásul, hogy a város főtere pezsgőfürdővé változik.
– Ezt az élményt sosem lehet elfelejteni! – emlékezett vissza húsz év távlatából Anitics Lívia, aki jelenleg is Rátgéber Lászlóval dolgozik, hiszen a Rátgéber Kosárlabda Akadémián a női szakág vezetője, s aki épp a nagy rivális Soprontól jött vissza Pécsre a szezonkezdet előtt. – Hogy miért jöttem vissza? Hát azért, hogy ne legyen vereségünk! Tudtam, hogy mi vár rám, hiszen voltam itt korábban: fantasztikus közönség, jó edző, jó csapat, ebből rossz eredmény nem sülhet ki, gondoltam. Így is lett, megnyertük a Magyar Kupát és a bajnokságot is. Olyan közeg volt itt, ahol mindenki ki tudott bontakozni, ki tudott teljesedni. Rátgéber kezei között pedig dolgoztunk, mint a bányászok: lementünk a bányába szénért, és felhoztuk a mélyből az aranyat!
A megnyert kupadöntő után, még márciusban így látta saját csapatát Rátgéber László, így nyilatkozott Molnár Csabának (Nemzeti Sport): „A védekezésünk erős, mint az atom, a támadásunk olajozott, mint a legpontosabb svájci óra, a közönségünk fantasztikus, a lányok istennők!”
Az istennők között ott volt Csák Magdolna is, aki jelenleg is egy csapatban dolgozik Aniticcsel: a Rátgéber Kosárlabda Akadémia sportigazgatója.
– Az, hogy veretlenül lettünk bajnokok, egy igazi különlegesség, kevés csapat mondhat el ilyesmit magáról – fogalmazott Csák Magdolna. – A Sopron elleni meccsek pedig hatalmas csaták voltak: akkor mi minden egyes alkalommal háborúba mentünk! Háború volt ez a pályán, a lelátón, a városban, a szurkolók között. A bajnokság leredukálódott erre a két csapatra, a Pécsre és a Sopronra: egyszer ők, egyszer mi, egyszer ők, aztán mi, mi, mi, mi, mi… Egyébiránt szerintem a baromi jó csapategység mellett az tett még minket naggyá, hogy minden játékosunk válogatott akart lenni! Nem csak egy a sok közül akart lenni, hanem olyan szintre vágyott, hogy szerepelhessen hazája válogatottjában. Ez pedig nagyon sokat jelentett.
Miként az is nagyon sokat ért, hogy a fiatal Darida Csilla élt a lehetőséggel, sokat tett hozzá ahhoz, hogy a MiZo-Pécsi VSK ismét felülhessen a trónra.
– Tökéletes szezon volt ez – emlékezett vissza Darida Csilla. – A bajnokság alapszakaszában még nem volt itt Dalma amerikai tanulmányai miatt, ezért Ujvári Esztivel közösen kellett megoldanunk az irányító posztot, és a mai napig jó visszaemlékezni, milyen jó volt Nyuszival együtt játszani. A szurkolók is fantasztikusak voltak, tenyerükön hordoztak bennünket: Fan Club alakult, őrületes hangulatot teremtettek Sopronban is. Már két órával a mérkőzések előtt állt a sor a bejáratnál, hogy mindenki bejuthasson a rájátszás meccseire, beleborsózik az ember háta, hogy ezt átélhette, nem beszélve a Széchenyi téren az ünneplésről, a tízezer emberről, akik a bajnokcsapatunkat ünnepelték! Ennél szebbet egy sportoló el sem tud képzelni magának, hálás vagyok Istennek, hogy nekem mindez megadatott.
Az 1999/2000-es szezonban még az ellenfelet erősítette Daliborka Vilipics, aki a bajnoki döntő utolsó mérkőzésén nem tudott pályára lépni, mert előtte autóbalesetet szenvedett.
– Pedig nagyon számítottak rám, hiszen én voltam az egyetlen centerük – mesélte a később a WNBA-ig jutó kiváló játékos. – Egyébként nemrég néztem a következő szezont, akkor is kikaptunk a Pécstől… Sebaj, nemsokára lesz a tizenöt éves pécsi bajnoki cím jubileuma, végre nekem is lesz egy kis sikerélményem, mert akkor már itt voltam! Úgy látszik, nekem ide kellett jönnöm ahhoz, hogy győztes csapatban legyek. Amíg Sopronban voltam, valahogy mindig kikaptunk a pécsiektől. Pedig minden szezonnak úgy indultunk neki, hogy erősebbek vagyunk, mi fogunk nyerni! Aztán a Pécs nyert… De ennek ellenére irtó jó visszagondolni ezekre a mérkőzésekre, mert minden egyes egymás elleni meccsünk igazi rangadó volt, tele emócióval. Nagyon jó volt ezt átélni!
A végére pedig egy találós kérdés Rátgébertől, aki a döntő harmadik meccse után ezzel kedveskedett az újságíróknak: „Batman, Superman, Doc Holiday, NATO, MiZo. Mi a közös bennük? Mind legyőzhetetlenek vagyunk…”
Szó szerint azok voltak.
A döntő eredményei
Első mérkőzés: MiZo-Pécsi VSK–GYSEV-Ringa 73-56 (40-35)
Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok, 4500 néző. V.: dr. Vígh, Földházi. MiZo-Pécsi VSK: Iványi 11/3, Ujvári 14, Csák 9/3, Vilutyte 18/6, Tuvics 6. Csere: Anitics 10, Keller, Zsolnay 5/3, Zsakula. Vezetőedző: Rátgéber László. GYSEV-Ringa: Poto 2, Eördögh 24/3, Mandics, Hollósy 9/3, Vilipics 10. Csere: Dénes 9/6, Radnóty, Donkó 2. Vezetőedző: Saeed Armaghani.
Második mérkőzés: GYSEV-Ringa–MiZo-Pécsi VSK 53-59 (24-29)
Sopron, 2500 néző. V.: Bodnár, Benczur. GYSEV-Ringa: Mandics 16/3, Eördögh 11/3, Poto 11/6, Radnóty 2, Hollósy 7/3. Csere: Dénes 4, Donkó 2, Csontos. Vezetőedző: Saeed Armaghani. MiZo-Pécsi VSK: Ujvári 5/3, Iványi 8/6, Csák 8/6, Tuvics 17, Vilutyte 4. Csere: Zsolnay 3, Anitics 14. Vezetőedző: Rátgéber László.
Harmadik mérkőzés: MiZo-Pécsi VSK–GYSEV-Ringa 62-52 (35-29)
Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok, 6000 néző. V.: dr. Valovics, Király. MiZo-Pécsi VSK: Ujvári 2, Iványi 10/6, Csák 13/3, Tuvics 9, Vilutyte 23. Csere: Zsolnay, Anitics 5. Vezetőedző: Rátgéber László. GYSEV-Ringa: Mandics 19/6, Eördögh 20/9, Poto 7/3, Radnóty 4, Hollósy 2. Csere: Dénes, Donkó, Csontos. Vezetőedző: Saeed Armaghani.
Az 1999/2000-es bajnokcsapat: Anitics Lívia, Antolovics Adél, Burgmann Bernadett, Csák Magdolna, Darida Csilla, Hegedűs Rita, Iványi Dalma, Keller Annamária, Pénzes Kinga, Szakács Ildikó, Szlobodanka Tuvics, Ujvári Eszter, Jolanta Vilutyte, Dragoszlava Zsakula, Zsolnay Gyöngyi. Vezetőedző: Rátgéber László, másodedző: Fűzy Ákos.
Aki újra megnézné a Sopron elleni döntő harmadik mérkőzését, itt megteheti:
